Még egy hétig nem kezdtem el az iskolát a lábam miatt, így Jenny se ment, aminek nagyon örült mivel utálta az iskolát. Mostanában az időm nagy részét a szobámban töltöttem, Napóleon-nal játszottam meg Don-ra gondoltam. Vajon abba a suliba jár ahova én is fogok, lehet, hogy osztálytársak leszünk? (annak nagyon örülnék).
(Egy hét múlva)
- kicsim kelj fel, készülődj az iskolába.
- oké anya. Szóltam vissza álmosan. Gyors felkeltem oda mentem a szekrényemhez és azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, végül egy csípőnadrág meg egy lila fölső mellett döntöttem. Gyors bementem a fürdőszobába fogat mostam és megfésülködtem.
Lementem a lépcsőn és láttam hogy Jenny meg anya csak rám vártak, ez még nem fordult elő, általában én vagyok kész elsőnek.
- indulhatunk végre? Kérdezte anya.
- persze.
Ahogy bementünk az iskolába mindenki minket nézett. Gondolom nem sok ikertestvér, van az iskolában. Annyira belemerültem a gondolkozásba, hogy elestem. Na ez tényleg nagyon ciki pont az első nap.
Nem kezdett el mindenki röhögni, mint ahogy gondoltam. Egy lány oda jött segíteni.
- szia, Emma Hill vagyok.
- szia én Elizabeth Wright, de csak hívj Eliz-nek. Mosolyogtam, és felálltam.
- mi lesz az első órád? Kérdezte.
- őőő…. Matek. Annyira utálom a matekot.
- nekem is az lesz az első órám, de én se szeretem túlságosan, de legalább a tanár jó fej.
- az jó. Az előző iskolámban mindenki utálta az ottani matek tanárt.
A beszélgetésünkben a csengő zavart meg.
- gyere velem.
- oké.
Ahogy beléptem az osztályba nagyon megörültem, ott volt Don.
- Eliz hahó!
- ja mi? Annyira örültem hogy nem figyeltem senki másra csak Don-ra.
- kit nézel ennyire? Kérdezte nagyon halkan.
- ja csak ott azt a srácot, múltkor találkoztam vele a parton és beszélgettünk.
- komolyan? Annyira meglepte.
- ezen mi olyan meglepő?
- az hogy Don soha nem szokott barátkozni nagyon senkivel, nem tudom miért.
- hát… nem is csak úgy elkezdtünk beszélgetni, hanem neki mentem és elestem a bokám meg kiment, és ő vitt haza.
A tanár bejött és mondta, hogy üljek le Emma mellé. Elmentem Don mellett és ő rám mosolygott, de nem köszönt.
Emma nagyon örült hogy mellé ültem.
És akkor bejött Jenny is. Ő is Don-t nézte. A tanár leszidta, hogy már az első nap elkésik. Elment Don mellett de őrá nem mosolygott. Aminek én nagyon örültem. Őt leültették egy fiú mellé. Aminek szerintem nem örült mivel Don mellett is volt egy szabad hely.
- neked van egy ikertestvéred? Kérdezte meglepetten Emma.
- igen. Gondolatba hozzá mondtam hogy sajnos.
- ahogy láttam neki is bejön Don.
Az óra nagyon lassan telt. Alig vártam hogy kicsengessenek és beszélhessek Em-mel. Óra közepén megkért hogy hívjam őt Em-nek.
Ahogy kicsengettek már mentem is volna szünetre de valaki a nevemet mondta.
- Eliz várj.
Megfordultam és a szívem majd kiugrott a helyéről.
- szia Don. Mosolyogtam kedvesen. Az osztályba ahogy észre vettem mindenki minket nézett.
- jobban van a lábod?
- Igen már csak egy kicsit fáj.
- az jó. Az mp5-öd nálam van, ahogy haza vittelek vissza mentem a partra még egy kicsit sétálni és megtaláltam pont ott ahol elestél.
- de jó, kezdtem azt hinni hogy soha nem találom meg.
- majd átviszem neked.
- az tök jó lenne. Ma 3-kor?
- oké. És köszönés nélkül elment annyit mondott még, hogy akkor majd találkozunk.
Kezdtem zavarba jönni, mivel tényleg mindenki minket nézett az osztályba vagy is mostmár csak engem.
- ezt nem hiszem el. Mondta Em.
- mit nem hiszel el? Nem tudtam hogy mire gondol.
- az hogy tudta hogy te vagy, és nem a tesód, vele úgy viselkedett, mint mindenki mással. Honnan tudta hogy te vagy az?
- nem tudom. Ezt tényleg nem tudtam.
- lehet hogy tetszel neki és azért tudott megkülönböztetni titeket.
- nem hiszem. Mondtam mivel biztos hogy nem. Egy ilyen srácnak mint ő biztos hogy nem tetszik egy olyan lány mint én.
- jó. Mi a következő órád?
- tesi. Na végre egy nekem való óra. A másik suliban is én voltam a legjobb tesiből.
- nekem kémiám lesz. Mondta csalódottan.
Becsöngettek és nekem még át is kéne öltöznöm.
Egész tesi órán csak a délután 3 járt a fejemben.
- szia, én Nick vagyok. Jött oda egy srác.
- szia én Elizabeth. de hívj csak Eliz-nek. Mosolyogtam.
- te vagy az csaj akinek van egy ikertesója?
- igen.
- milyen órád lesz?
- asszem… biosz de nem biztos. Mondtam kicsit ingerülten.
- óóó… nekem nem. Kicsit szomorú képet vágott, de engem hidegen hagyott.
- nem akarsz suli után eljönni velem valahová? Kérdezte. Tudtam hogy le kell koptatnom mivel nekem nem tetszett a srác.
- bocsi de már van programom délutánra, sajnálom. Mondjuk annyira nem sajnáltam gondoltam magamban.
- ja oké. És akkor elment köszönés nélkül.
A következő két óra nagyon lassan telt, de az volt a jó hogy majdnem minden óránk közös volt Em-el.
Az utolsó órám ének volt amit szerettem mivel jártam 6 évig ének tanárhoz. És a hangom is aránylag jó volt.
Ez az óra telt a leggyorsabban.
Kicsöngettek, gyors összepakoltam a holmim és már rohantam is a parkoló felé, de még Jenny-t is meg kellett várni.
- Hol voltál ilyen sokáig? Már 10 perce kicsöngette. Mondtam dühösen.
- neked ahhoz semmi közöd.
- lányok egész nap ott akrtok állni vagy beszálltok az autóba?!. Kiabálta anya.
- megyünk.
- milyen volt az első napotok?
- szerztem egy barátnőt és majdnem minden óránk közös. Mosolyogtam.
- de jó, akkor megérte ide költözni. És neked Jenny milyen volt az első napod?
- hogy őszinte legyek nagyon rossz, még egy barátom sincs, és mindenki összekevert Eliz-el. Na a végén itt még én leszek a népszerűbb, gondoltam magamban.
- anya, neked milyen volt az első napod? Kérdeztem kíváncsian.
- elég jó, a munkatársak kedvese. Anya ügyvéd volt úgy mint apa, és nagyon szerették mind a ketten a munkájukat.
- az jó. Ennyi volt a beszélgetés de mikor haza érünk mondanom kell neki hogy átjön Don.
Kiszálltunk az autóból és indultunk a ház felé.
- anya várj. Halkan beszéltem mivel nem tudom hogy mondjam el neki hogy egy fiú jön hozzám ma.
- mi az Eliz?
- izé… ma átjön az egyik barátom.
- az jó. Emma? vagy hogy is hívják az új barátnődet, ő jön át?
- nem éppen. Don aki a múltkor haza hozott a partról. És elpirultam ahogy kimondtam hangosan a nevét.
- ja hogy az a fiú. Most képzelem mit gondolhat.
- oké, felőlem jöhet. Ahogy láttam nagyon örül neki hogy egy fiú jön hozzám.
- csak barátok vagyunk.
- jó, senki nem állította az ellenkezőjét. Mosolygott.
Gyors felrohantam a szobámba, ledobtam a táskám az asztal mellé. És akkor csöngettek. Rohantam le a lépcsőn hogy én nyissam ki az ajtót ne valaki más..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése