Magammal vittem az mp5 lejátszómat hogy miközben sétálok, tudjak zenét hallgatni. Ahogy megláttam a tengert majdnem elállt a lélegzetem, annyira gyönyörű volt főleg így hogy pont most ment le a nap. Annyira elmélyedtem a gondolataimban hogy észre sem vettem hogy valaki jön velem szembe és így neki mentem a bőre nagyon meleg volt de abban a pillanatban hátra is estem. istenem csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
De bocsánatot kellene kérnem tőle. Ahogy felnéztem szóhoz se tudtam jutni annyira helyes volt és félmeztelen.
- őő…. Sajnálom nem figyeltem oda.
- semmi baj. Annyira vigyorgott hogy én nagyon gyorsan elvörösödtem.
- amúgy hogy hívnak? Fakadt ki belőlem a kérdés.
- Don Evans. És téged? Kérdezte.
- izé ja… Elizabeth Wright. Annyira zavarban voltam hogy alig tudtam összefüggően beszélni.
- de szólíts csak Eliz-nek. Mosolyogtam.
- rendben Eliz. De nem akarsz felkelni a földről vagy ennyire kényelmes.
El is felejtettem hogy én a földön ülök.
- ja de csak tudod… ! Nem tudtam mit kitalálni.
- Segítsek felkelni?
- Azt megköszönném. És akkor Don megfogta a kezem és felsegített a földről, de a lábam nagyon fájt.
- á szerintem kificamodott a bokám.
- mivel jöttél? Kérdezte elragadó mosollyal. És én újra elpirultam, nem tudom mi van velem még soha nem pirultam el ilyen sokszor.
- én ö…. Gyalog. De így nem hiszem hogy haza tudnék sétálni mivel legalább 2km-et sétáltam. Basszus azt se tudom hogy merről jöttem.
- új vagy még itt?
- igen, ma költöztünk ide.
- azt tudod, hogy melyik utcában laksz? Na ezzel a kérdéssel megfogott mivel nem voltam biztos benne.
- szerintem a… Hajnal utca, de nem biztos.
- milyen házban laktok? Kérdezte mosolyogva.
- nincs kerítés, emeletes, fehér színű és a veranda nagyon nagy. Ennél többet nem tudtam elmondani mivel nem nagyon figyeltem meg.
- ennyi elég is, azt hiszem tudom hogy melyik házról beszélsz, a tulaj kb 1 hónapja költözött el.
- az lesz az, mivel 1 hónapja vettünk a házat. Próbáltam mosolyogni.
- haza vihetlek? Autóval vagyok, és ahogy látom kiment a bokád.
- persze az tök jó lenne, kösz.
Ahogy ezt kimondtam már fel is emelt és úgy vitt a kocsijáig, mondhatom hogy csak most pirultam el igazán, mivel még soha nem ért hozzám senki és még soha nem volt ilyen közel hozzám senki.
- itt is vagyunk. Kijelentette.
- akkor segítesz beszállni? Mivel szerintem egyedül nem menne.
- igen.
Megfogta a derekamat és úgy segített be az autóba. Ez az érintés nagyon jó esett, a bőre annyira forró volt.
- és hogy-hogy ide költöztetek? Kérdezte úgy hogy rám nézett de ez egy kicsit zavart mert nem akartam még autó balesetet is szenvedni.
- csak azért mert a szüleim úgy hiszik hogy itt talán könnyebben beilleszkedek mint New York-ban.
- oké. Van testvéred?
- csak egy, de ő az ikertesóm.
- na megérkeztünk. Ez az a ház?
- igen. Még egyszer köszönöm. És besegítenél a házba, mert a lábam nagyon fáj. Persze ezt csak azért találtam ki hogy megint olyan közel legyen hozzám.
- rendben. Megint úgy mosolygott.
Most nem emelt úgy fel csak a derekamat fogta meg. Oda értünk a bejárathoz és utána elköszöntem.
- na akkor, szia remélem, még találkozunk, és köszönöm.
- szívesen és én is remélem. Akkor megölelt és el is indult az autója felé. Én még legalább 2 percig álltam ott kint.
- kicsim nem akarsz bejönni? Jaj ne ha anya látta Don-t akkor most jön a faggatás.
- de indulok, csak fáj a lábam, nagy nehezen sikerült bemennem a házba.
- ki volt az a fiú aki az előbb megölelt? És honnan ismered? És miért hozott haza?
- a parton belebotlottam szó szerint és kiment a bokám azért hozott haza és csak elköszönt.
- segítsek felmenni a szobádba?
- igen.
Gyors letusoltam és felvettem a pizsimet mikor eszembe jutott hogy az mp5 lejátszóm a zsebembe maradt, de nem volt ott. Na ne lehet hogy a parton hagytam? A gondolkozásba kopogás zavart meg.
- gyere.
- ki volt az a srác aki haza hozott? Nagyon jól néz ki. Mondta Jenny.
- ő Don, és nehogy ráhajts, meg akkor nagyon megbánod.
- ja nem csak teccik?
- és ha igen akkor mi közöd van hozzá? Semmi.
- jó de azt nem tilthatod, hogy nekem tetszik vagy nem. Tudtam, hogy ha Jenny is ráhajt, akkor nekem semmi esélyem, mert neki egy fiú sem tud ellen állni, de nekem igen.
- most légy szíves menj, ki a szobámból vagy elmondom apának a New York-i utolsó éjszakádat, és azt hogy egy fiú volt nálad.
- bocsi, de ez nem hat meg mivel te segítették kijuttatni úgy hogy te is bajban lennél. Ebben igaza van, de én nem félek a büntetéstől, mivel nincs hely ahol szívesebben, lennék, mint a szobám, na jó van egy valaki, aki mellett szívesen lennék: Don.
- engem nem érdekel, ha büntetést kapok téged, viszont annál inkább. Mosolyogtam.
- én…én de én akkor is megszerzem azt a fiút.
- azt csinálsz amit akarsz de ha apa megtudja hogy mit csináltál biztos hogy legalább egy hónapig nem mehetsz sehova, engem ez meg nem zavar mivel iskolán kívül sehova se mentem soha.
- na jó most megyek.
- oké
De jó hogy végre elment végre volt egy kis időm gondolkozni, de csak egy valakire tudtam gondolni, és arra hogy ő vajon gondol e rám. De volt ennél sokkal fontosabb dolog is, az hogy holnaptól elkezdem a sulit, amit nagyon nem akartam de muszáj.
Lefeküdtem aludni.
Reggel anya keltett fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése