Ahogy telt az idő egyre csak közeledett az a nap mikor itt hadjuk New York-ot, mivel anyám azt mondta, hogy lehet, hogy ha egy kisebb városban élnénk talán könnyebben, szereznék barátokat, mert most egy barátom sincs.
- Elizabeth várj! Állj már meg. Ahogy hátra fordultam láttam az ikertestvéremet Jenny-t, aki nem hasonlított rám belsőre mivel neki van egy rakás barátja meg pasija is volt már rengeteg, de neki pont az a srác is kellett, aki nekem tetszett, és mit ne mondjak meg is, szerezte. De kívülről ugyan úgy nézünk ki.
- Bocsi sietek. Válaszoltam nem törődöm hangon. Mivel nem volt kedvem most beszélni vele.
- De kérni szeretnék tőled valamit, nagyon fontos lenne.
- Na jó, mond mi az a nagyon fontos dolog!
- Kérd meg anyáékat, hogy ne költözzünk el innen, csak te miattad akarnak elmenni, hogy neked jobb legyen.
- De én el akarok menni innen minél hamarabb. Kiabáltam.
- Csak el akarsz menekülni, mert egyetlen egy barátod sincs, nincs egy olyan ember akinek elmondanád a titkaidat. Kezdtem kiakadni rá, hogy mindig azzal jön, hogy nincs igaz barátom meg semmim.
- Mert neked olyan sok az igaz barátod. Hiába volt annyi barátja a háta mögött mindenki kibeszélte, és én ezt nagyon jól tudtam, csak eddig nem akartam elmondani neki.
- Igen is nekem vannak barátaim.
- Azokra a barátokra célzol, akik a hátad mögött leribancoznak, meg kibeszélnek?
Nem akartam vele tovább veszekedni ezért elrohantam a kedvenc helyemre a parkba ahova kiskorom óta járok.
Ez a hely volt számomra a legkedvesebb, egyedül ez fog hiányozni egész New York-ból. Annyira jó egyedül lenni.
Már este kilenc volt mire elindultam a Parkból, mivel tudom, hogy ha nem érek haza 10 percen belül a szüleim, hívják a rendőrséget, már egyszer elő is fordult hogy 9 után indultam haza és a rendőrök vártak otthon épp akkor vették fel a személyi adataimat.
De, bezzeg Jenny volt mikor csak hajnali 3-kor jött haza és érte nem is aggódtak annyira, pedig én vagyok az, aki járt önvédelmi tanfolyamra.
Utálok abba a bérházba lakni, de itt nem olyan könnyű másmilyen lakást szerezni, de Omis-ban ez egész másképp lesz ott lesz egy kertes házunk meg minden. Abban az apró kisvárosban csak 6000 ember él.
Már nagyon várom a költözést, remélem, ott lesznek barátaim. De kétlem, csak, azért mert elköltözünk, nem változok meg.
(Egy hét múlva)
2 óra múlva indulunk. Nagyon várom már hogy végre ott legyünk, de az út hosszú és fárasztó lesz.
Nagy nehezen rá vettem apuékat hogy had vigyem Napóleont is, a kutyámat.
Most hajnali 3 óra van, még aludhatnék de, annyira izgulok, hogy nem bírok aludni. Már a naplómba is írtam játszottam a kutyuskámmal de az idő csak nem telik, lehet, hogy azért mert ha valaki vár valamit, akkor nagyon nagyon lassan telik az idő, de ha nem várunk valamit, akkor meg gyorsan.
- kicsim fent vagy már? Ha nem akkor kelj.
- fent vagyok, már is indulok. De vajon mit vegyek fel? Mert amit este választottam az nem jó, mert esik az eső de, én akkor szoknyát nem veszek fel, amúgy is csak most az egyszer vettem volna fel. Oké, akkor lesz egy nadrág a kedvenc kék pólóm és a sportcipőm meg a dzsekim.
- apa hol vagy? Kérdezni szeretnék valamit.
- itt vagyok kicsim. Mondta halkan, hogy alig hallottam.
Már rohantam is a konyhába.
- na szóval, a házunk Omis-ban emeletes lesz? Tudom, hogy hülyén hangzik, hogy még nem kérdeztem meg. De itt volt az idő.
- Igen kicsim, emeletes lesz, és a te ki választhatod, hogy hol leszel. A húgod lent akar lenni, nem tudom miért.
Persze hogy lent lesz, mert az emeletről nem tudna kiszökni. Mondtam nagyon halkan.
- mondtál valamit kicsim? Apának mindig is jó volt a hallása. Sajnos.
- nem, csak hangosan gondolkodtam.
Most már mennem kéne készülődni, ha nem akarjuk lekésni a repülőt.
- Eliz légyszives ébrezd fel Jenny-t. utálom, ha a teljes nevemen hívnak így apa kitalálta, hogy hívjon mindenki Eliz-nek, ezért hálás is voltam neki.
- rendben szólok neki.
- már fent a szobájánál voltam mikor meghallottam hogy valakivel beszélget, na ne már megint felhozott egy pasit? Csak magamtól kérdeztem, de a választ tudtam, és fogadni mernék hogy nem a mostani pasija az, hanem valaki más.
Gyors oda mentem az ajtóhoz és kopogás nélkül benyitottam, mivel tudtam, ha bekopogok, akkor valahová elbújtatja azt a valakit, aki bent van nála.
- apa üzeni, hogy most már kelj fel. Ki ez a valaki Jenny? Ugye nem akarod, hogy szóljak apának?
A srác ledöbbenve nézett rám mintha még nem látott volna embert vagy is inkább ikreket.
- te én nem is tudtam, hogy van egy tesód.
- amint látod, van, és légyszives az ablakon menj ki nem akarom, hogy apa dühös legyen az indulás előtt. Válaszoltam a húgom helyett, tudom, hogy csak 5 perccel vagyok idősebb de, ezt ki is használom.
- úristen én mindjárt kinyírlak, miért nem csak én vagyok? Köztünk soha nem volt olyan szoros az a bizonyos testvéri kötelék, mint ahogy azt lenni szokott az ikreknél.
- bocsi hogy én is vagyok.
- azt mondtad, hogy nincs testvéred. Kiakadt a srác.
- te is látod hogy itt vagyok és pontosan ugyan úgy nézünk ki, és légy szíves menj el ha nem akarsz balhét, majd én segítek neked, elterelem a szüleim figyelmét addig te gyors kiszöksz. Tudom hogy itt lett volna a pillanat hogy bajba keverjem de nem úgy hogy egy más valakinek is ártok, én csak őt utálom.
- kö… köszi.
- szívesen de siess. Van egy perced, hogy összeszedd a cuccod.
Ahogy ezt kimondtam már mentem is az ajtóhoz.
- kopogj egyszer, ha kész vagy.
- oké.
Nem telt el fél perc és már kopogott is.
- indulj az ajtó felé addig én, megyek és lefoglalom őket. De nagyon gyorsnak kell lenned.
- oké. Ez mindenre csak azt tudja mondani, hogy oké? De ez most mindegy.
Már indultam is anyáék felé.
- anya ő…
- na mondjad kicsim. Hallottam hogy becsukódik az ajtó. De ha én hallottam, akkor apa is.
- ti nem hallottátok? Kérdezte apa.
- mit? Adtam az ártatlan, aki nem most csempészett ki a házból egy pasit.
- de mintha az ajtó csukódott volna be, megyek és megnézem.
- ne… vagyis szerintem csak Jenny volt az, lehet hogy most ment be a fürdőszobába, amúgy is ilyen korán ki jönne vagy menne?
- szerintem is. Mondta anya de, biztos vagyok benne, hogy ő tudja az igazat.
Már a gépen ültünk, mikor rájöttem, hogy nem tudom, hogy hol van az mp5 lejátszóm. Basszus most mit csinálok 5 órán keresztül? A gondolkozásomból anya zökkentett ki.
- kicsim itt van az mp5 lejátszód ott hagytad az asztalon de én megláttam és gondoltam szükséged lesz rá még. Mosolygott.
- kösz, pont azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak 5 óra hosszán keresztül.
Az úton többet nem szóltunk egymáshoz. Még azon izgultam hogy még soha nem voltam hajón és lehet hogy tengeribeteg vagyok, az elég kínos lenne mivel 2 napos a hajó út.
Anya ébresztgetett, pedig észre sem vettem hogy elaludtam, de így legalább nem szenvedtem végig az 5 óra hosszát.
Mikor elindultunk a hajóval akkor jöttem rá, hogy tényleg tengeribeteg vagyok. Teljes 2 napon keresztül szarul voltam de most ez izgatott a legkevésbé. Inkább az hogy Jenny még egy hajón is be tud pasizni, meg hogy lassan megérkezünk a kikötőbe és onnan már csak 2 óra repülővel meg 1 óra autóval.
Annyira várom már hogy meglássam az új házat és mehessek görkorcsolyázni mivel a futás mellett ez volt a kedvenc sportom.
A repülő utat megint végig aludtam. Így hát elég gyorsan megérkeztünk. Megint anya keltett fel.
Az autóban senki sem szólt egy szót sem, de így legalább véletlenül sem böktem ki hogy reggel valaki volt nálunk. Anya ezt nagyon is jól tudta csak nem akarta elmondani apának, de velem beszélt mikor kettesben voltunk, azt hitte hogy nálam volt valaki és azért viselkedtem olyan furcsán. Utána elmondtam neki hogy nem nálam hanem az ikertestvéremnél volt, erre egy kicsit szomorú lett de megértette hogy miért nem akartam hogy apa megtudja. De anya annak örült volna a legjobban, ha nálam lett volna, mivel akkor kicsit úgy érezte volna, hogy sikerült beilleszkednem, de nem így van.
Üdvözöljük Omis-ban, ez a tábla fogadott bennünket. Bármennyire is kicsi a város csak félórán belül találtuk meg a házat.
Az volt a legidegesítőbb hogy mindenki megbámult minket. De nagy nehezen megtaláltuk.
Nagyon szép ház, csak az a baj hogy nincs kerítés, de gondolom ez azért van mert ezen a helyen nem lopkodnak mint New York-ban.
Fogtam Napóleont és rohantam be a házba, a fel az emeletre volt ott 2 szoba és gondoltam hogy a szerencsére bízom a dolgot bementem az egyikbe amit mikor megláttam nagyon megtetszett, volt egy nagy francia ágy egy külön fürdő aminek nagyon örültem mert nekünk régebben mindig csak egy fürdőszobánk volt, volt egy másik ajtó amin még jobban meglepődtem egy nagy ruhás szekrény ami akkora volt mint az én régi szobám. A legjobban a számítógépnek örültem, mivel ahogy láttam még internet is volt rajta.
Amint bepakoltam, ami 3 óráig tartott gyors lerohantam anyáékhoz, hogy megkérdezzem, had menjek el a partra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése